Sokáig azt hittem, hogy a szépség egy pontos, kőbe vésett recept:
Magas, karcsú, szőke, kék szemű.

Én milyen is vagyok? Alacsony, barna hajú, barna szemű lányként csak néztem a hosszú lábú, „tökéletes” lányokat, és egyetlen dolog járt a fejemben:

miért nem én nézek ki így?

Szerettem volna derékban két ujjal átfogható lenni, combban nádszál, mozgásban őzike. Ehelyett meg csak néztem a saját lábaimat, és bosszankodtam, miért nem „olyanok”.Mindent meg is tettem a kívánt testideál létrehozása érdekében. Akkor még szó nem volt sem színtípusokról, sem testalkati sajátosságokról.

A barna szemem? Unalmas. Mert hát minden második ember szeme barna van, nem?
Tényleg elhittem, hogy ez egyfajta „másodvonal”.
És akkor jött a változás. Nem egyik pillanatról a másikra, de jött. Kellett hozzá egy színtanácsadás, és egy objektív testalkatelemzés is.

Elkezdtem nem másokra figyelni, hanem magamra.
A színeimre – hogy milyen árnyalatoktól éled fel az arcom, hogyan tud egy barna szemű arc is derűs, pihent, harmonikus kisugárzású lenni, ha nem próbálom a szememet kékre effektezni.
A testemre – már nem csak kritizálva, hanem kíváncsian.

Elkezdtem rájönni, hogy attól, mert egy skandináv minimalista stílus gyönyörű valakin, még nem biztos, hogy én is abban fogok jól érezni magam.
Lehet, hogy nekem mintás szoknya kell és egy Breaking Bad-es póló ahhoz, hogy erősnek és önazonosnak érezzem magam. És ez nem „kevesebb”. Ez más. De pont elég.

És most jön a valóság-check:
Nem vagyok kész.
Nem vagyok mindig elégedett.
Nem vagyok minden nap pozitív a tükörképemre nézve.

De ma már van bennem egy hang. Halk, de egyre határozottabb.
Azt suttogja: nem kell másnak lenned. Magadnak kell lenned.

A stílustanácsadás és színtanácsadás nem arról szól, hogy belepréselünk egy sablonba – hanem arról, hogy felfedezd azt a nőt, aki benned van.
A saját színeidben. A saját formádban. A saját stílusodban.

És hidd el, abban vagy a legszebb.

Ha úgy érzed, itt az idő, hajrá, foglalj időpontot ITT.